3. Rész

Mikor végeztem a tusolással már tudtam hogy nem tudok nemet mondani Harry-nek.
Tudtam hogy jól kell kinéznem ezért egy laza konty helyett most inkább kivasaltam a hajam. Fölvettem a kedvenc farmerom, egy hozzáillő pólót, visszafogottan kisminkeltem magam, majd elindultam a szobából.

Harry a nappaliban várakozott a fotelben ülve.

-Ooh..most már tudom mi tartott ennyi ideig.-végig nézett rajtam.

-Bocsi, ha sokáig kellett várnod rám.

-Semmi gond! Megérte.-vigyorgott.

Megint csak elpirultam, habár nem tudtam hogy bókjait komolyan gondolja-e. 

Már majdnem a tóhoz értünk mikor Harry megállított.

-Várj csak!-megfogta a kezem.

Ijedten elhúzódtam tőle.

-Ne félj! Nem harapok.-újra kezemért nyúlt.-Most csukd be a szemed!

Én habár félve, de azt tettem amit mondott.

-Oké..most gyere velem!-utasított arra hogy vakon kövessem.

Erősen izmos felkarjába kapaszkodva követtem lépteit.

-Megérkeztünk. Most már kinyithatod!

Mikor kinyitottam a szemem, a lélegzetem is elállt. Ahogy a lenyugvó nap fényáradata vissza tükröződött a víz felszínén, leírhatatlan volt.

Harry-re pillantottam. Zöld szemei most még jobban ragyogtak a fényben.

-Gyönyörű, nem igaz?

-Igen. Elképesztő! -válaszoltam.

-Úgy mint te!-mondta, miközben bámulta a hömpölygő víz rengetegét.

-Tessék?-úgy tettem mint ha nem hallottam volna. 

-Semmi...-mondta kicsit elkeseredve, mintha bántaná a dolog.-Naés..az világos hogy Bess unoka húga vagy, de mást nem nagyon tudok még rólad.

-Mit szeretnél tudni?

-Bármit.-vigyorgott.

-Háát..nem is tudom mit meséljek.-válaszoltam félénken.-Anyával egyedül élünk egy jó ideje. Kicsit feszült a viszonyunk, de nagyon szeretem. Rá eddig mindig számíthattam.
Szerencsére még nem voltak olyan kínos fiú ügyeim, amit nem mondhattam volna el neki.-viccelődtem.

-Naés nem kínos fiú ügyek? Mesélj valami izgalmasat!-kacsintott.

-Bármire is célzol még nem voltam fiúval..sehogy.

-Ne mond!-játékosan lökött meg enyhén a vállával.

-De..-sóhajtottam kicsit idegesen.

-Nem olyan lánynak látszol.-mosolygott.

-Mért?

-Hát..Nehéz elhinni hogy egy ilyen szép lánynak még nem volt barátja.-arcáról nem lehetett leolvasni hogy komolyan gondolja-e.

-Ne hülyéskedj!-lábammal a földet kajtattam.

-Komolyan gondoltam. És...-mondatát félbe szakította az éles hangon csörgő telefonja.

"Háló?" Már csak ennyit hallottam. Idegesen félre vonult. Mintha én már ott sem lennék.
Alig beszélt az illetővel 10 másodpercet, majd lerakta.

-Bocsáss meg! Most mennem kell.-már távolodott el tőlem mikor vissza kiabált.-De örülök hogy megismerhettelek!

Mikor haza értem, anyu és Bess nénikém már vacsoráztak.

-Szia kincsem, hazaértél? Már aggódtunk!

-Igen. Bocsi..Harry-vel voltam a tónál. Öhm..Jó étvágyat!

-Bocsánat hogy nem vártunk meg!-szólt anya.

-Harry-vel? Naés ő hol van?-kérdezte aggódva Bess néni.

-Nem tudom ..Kapott egy hívást, majd elviharzott.

-Jaaj ez a fiú..csak nehogy bajba keveredjen.-motyogta nénikém kicsit idegesen.

-Már nagy gyerek!-tudja mit csinál.-anyu nyugtatgatta.

-Ne félj, nem lesz baj Bess! Viszont én most megyek aludni, túl fáradt vagyok. Sziasztok, jó éjszakát.

Még nyomtam egy puszit mindegyikőjük arcára, majd felmentem a szobámba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába, majd bebújtam a meleg paplan alá.
Pár perc forgolódás után el is aludtam.