4. Rész

*másnap*

Kopogtatásra ébredtem. Nagy nehezen ki tápászkodtam az ágyból, majd ajtót nyitottam.

-Jó reggelt drágám. Jól aludtál?-szólt anyu, fáradt hangon.

-Igen, köszi. Naés mi ilyen fontos, még csak 7 óra.

-Bess-el elmegyünk bevásárolni, csak szólni akartam róla. De Harry itthon lesz!-mosolygott.

-Oké, menjetek csak!

Nyomott egy puszit az arcomra, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Még pár percre vissza feküdtem, majd elkezdtem át öltözni.

Újra kopogtatás hallatszott.
 Harry hangját hallottam az ajtó mögül.

-Hahó! Bemehetek?

-Ne! Várj egy pillanatot!-kiáltottam kétségbeesetten, még fehérneműben voltam.

-Oh..Bocsánat! Csak szólni akartam hogy készítettem neked is reggelit.

-Nagyon köszönöm! Mindjárt megyek!-elmosolyodtam.

Hallottam ahogy léptei egyre halkulnak. 

Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajam, majd lementem a konyhába.

Harry valami oknál fogva már nem volt ott.
Leültem az asztalhoz és megbizonyosodtam róla hogy tud főzni. Legalább is a tükör tojáshoz és a szalonna sütéshez ért.

Jó étvággyal  majszoltam a reggelit, mikor meghallottam hogy egy ajtó kinyílik, majd becsukódik. Azt gondoltam csak anyuék jöttek meg, így nem nagyon foglalkoztam vele, csak tovább ettem.

Egy rekedtes hang megszólalt a hátam mögül. Tudtam hogy Harry az.

-Na? Ízlik a reggeli?

Nagy lendülettel hátra fordultam, készülve a válasz adáshoz.
De a lélegzetem is elállt. Harry-n csupán egy nedves törülköző díszelgett. Kicsit feltűnően, tátott szájjal néztem végig rajta. Kidolgozott testét tetoválások díszítették, mitől még szexibbnek tűnt. Vizes, göndör fürtjei homlokán lógtak, miket egy mozdulattal feje tetejére túrt. Számára kínosnak találtam hogy ilyen feltűnően bámulom, így nyeltem egy nagyot, majd megszólaltam.

-Öhm..Igen, nagyon ízlik. Köszönöm!

Kicsit elpirultan, vigyorogva szólt hozzám.

-Nos, annak örülök! Viszont ha nem bánod én most elmegyek fölöltözni. De nehogy elmenj, terveim vannak!-kacsintott.

Nem tudtam mit tervez, de izgatottan vártam.
Én is elmentem készülődni. Mivel gondoltam elmegyünk valahová, átöltöztem, kisminkeltem magam, majd lementem a nappaliba.

Harry ismét megelőzött.

-Elkészültél?

-Igen!-válaszoltam.

-Nos, akkor induljunk.

Még alig hogy kiértünk az ajtón, én kérdezősködni kezdtem.

-Gyalog megyünk? És hova is indulunk pontosan?

-Öhm..Nem mondom meg hova. Éés.. azzal!-rámutatott egy fekete motorra.

 Én ijedten néztem vissza a fiúra, ki épp arra akart rávenni hogy üljek rá egy ilyen veszélyes járműre.

-Nyugi! Én vezetek!-viccelődött, s  már a motoron ülve legyintett kezével hogy üljek mögé.

Visszakozva, de lassan oda sétáltam. Vetettem félve Harry-re egy pillantást.

-Nyugi! Vigyázok rád!-megnyugtatóan mosolygott rám.

-Najó! De ígérd meg hogy lassan mész!

Habár féltem, de végül felültem mellé, izmos testét átkaroltam, ő még vetett rám egy pillantást hogy minden rendben van-e, majd elindultunk. Úgy éreztem megbízhatok benne. Betartotta szavát és lassan hajtott. Talán túl lassan. Közelebb hajoltam hozzá, göndör fürtjei csikizték az arcom. De nagy nehezen kinyögtem mit szerettem volna.

-Nem hajtanál kicsit gyorsabban?

-Már nem félsz?-kérdezett.

Egy motoron ülve való száguldástól talán még kevésbé féltem, mint megmondani neki hogy már ennyi idő eltelte után biztonságban érzem magam mellette. Féltem reakciójától. Na meg merszem sem volt hozzá.

Játékosan megráztam a fejem, jelezve a nemleges választ.

Harry tényleg belehúzott. Félve kapaszkodtam belé még erősebben, pólójába markolva.
Habár háttal volt nekem, én mégis éreztem hogy rajtam, legalább is ijedt reakciómon vigyorog.
Körülbelül 5 perc elteltével a jármű lelassult, s a motorja hangos zúgása is alábbhagyott.

-Megérkeztünk!-szólt hozzám.

Kicsit ügyetlenül leszálltam a motorról, és körbe néztem. Egy hosszú sétáló utcában voltunk tele standokkal. Talán épp karnevál van.

-Tudod kiskorom óta sokat járok ide. mindig jobb kedvem lesz ha itt vagyok.

-Szóval ezek a standok mindig itt vannak?-kérdeztem meglepődve.

-Dehogy! csak hétvégenként. Sok a turista. Viszont a sátrak mögött van valami amit majd szeretnék megmutatni. De előbb..

Harry megszorította kezem, és maga után rántott sietve.
Én sikítottam egyet, de ő mintha meg sem hallotta volna rohant tovább míg oda nem értünk az egyik standhoz. Tele volt édességekkel.  
Talán mindenből vettünk egy kicsit. Mindkettőnk kezében volt egy édességekkel teli papírzacskó. Harry rögtön elkezdett falatozni.

-Olyan vagy mint egy gyerek!-viccelődtem.

-Te nem szeretsz az lenni?-vonta meg a vállát.

-A mai világban inkább próbálok komoly lenni.

-Megértem.-bólintott.-De egy gyerek is lehet komoly!-vigyorgott.

Harry hirtelen sietni kezdett. Majd futni. Én csak rohantam utána, de ő egyre gyorsabban szedte lábait.
Majd egy pillanatra hátra fordult, és kiabálni kezdett.

-Úgysem érsz utol!-dugta ki nyelvét.

Belementem a játékba. Vissza kiabáltam.

-Úgy gondolod?

Még gyorsabban szaladtam. De ő hirtelen megállt egy mérleghintánál, kiabálva hogy 
"én nyertem!".
Mire oda értem ő már lehuppant a libikóka egyik ülőkéjére.

-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-néztem rá kérdően.

-Most mért? Jó móka!

Csak jóízűen nevettem egyet.

-Ne nevess! Inkább gyere!-játékosan fejével a hinta másik végére mutatott.

Végül engedtem kérésének.

-Nem kérsz ilyet?-felém tartotta édességes zacskóját.

-De!-érte nyúltam.

A gond csak az volt hogy elég messze voltunk egymástól a mérleghintán ülve. Egymás felé nyúltunk, még végeredményként mindketten a földre zuhantunk.
 Harry rögtön talpra állt és segítségemre sietett. A kezét nyújtotta, de én nagy vigyorral az arcomon a földre rántottam. A porban feküdtünk egymás mellett hangosan nevetve, mit sem sejtve hogy a körülöttünk lévő emberek minket néznek.

3. Rész

Mikor végeztem a tusolással már tudtam hogy nem tudok nemet mondani Harry-nek.
Tudtam hogy jól kell kinéznem ezért egy laza konty helyett most inkább kivasaltam a hajam. Fölvettem a kedvenc farmerom, egy hozzáillő pólót, visszafogottan kisminkeltem magam, majd elindultam a szobából.

Harry a nappaliban várakozott a fotelben ülve.

-Ooh..most már tudom mi tartott ennyi ideig.-végig nézett rajtam.

-Bocsi, ha sokáig kellett várnod rám.

-Semmi gond! Megérte.-vigyorgott.

Megint csak elpirultam, habár nem tudtam hogy bókjait komolyan gondolja-e. 

Már majdnem a tóhoz értünk mikor Harry megállított.

-Várj csak!-megfogta a kezem.

Ijedten elhúzódtam tőle.

-Ne félj! Nem harapok.-újra kezemért nyúlt.-Most csukd be a szemed!

Én habár félve, de azt tettem amit mondott.

-Oké..most gyere velem!-utasított arra hogy vakon kövessem.

Erősen izmos felkarjába kapaszkodva követtem lépteit.

-Megérkeztünk. Most már kinyithatod!

Mikor kinyitottam a szemem, a lélegzetem is elállt. Ahogy a lenyugvó nap fényáradata vissza tükröződött a víz felszínén, leírhatatlan volt.

Harry-re pillantottam. Zöld szemei most még jobban ragyogtak a fényben.

-Gyönyörű, nem igaz?

-Igen. Elképesztő! -válaszoltam.

-Úgy mint te!-mondta, miközben bámulta a hömpölygő víz rengetegét.

-Tessék?-úgy tettem mint ha nem hallottam volna. 

-Semmi...-mondta kicsit elkeseredve, mintha bántaná a dolog.-Naés..az világos hogy Bess unoka húga vagy, de mást nem nagyon tudok még rólad.

-Mit szeretnél tudni?

-Bármit.-vigyorgott.

-Háát..nem is tudom mit meséljek.-válaszoltam félénken.-Anyával egyedül élünk egy jó ideje. Kicsit feszült a viszonyunk, de nagyon szeretem. Rá eddig mindig számíthattam.
Szerencsére még nem voltak olyan kínos fiú ügyeim, amit nem mondhattam volna el neki.-viccelődtem.

-Naés nem kínos fiú ügyek? Mesélj valami izgalmasat!-kacsintott.

-Bármire is célzol még nem voltam fiúval..sehogy.

-Ne mond!-játékosan lökött meg enyhén a vállával.

-De..-sóhajtottam kicsit idegesen.

-Nem olyan lánynak látszol.-mosolygott.

-Mért?

-Hát..Nehéz elhinni hogy egy ilyen szép lánynak még nem volt barátja.-arcáról nem lehetett leolvasni hogy komolyan gondolja-e.

-Ne hülyéskedj!-lábammal a földet kajtattam.

-Komolyan gondoltam. És...-mondatát félbe szakította az éles hangon csörgő telefonja.

"Háló?" Már csak ennyit hallottam. Idegesen félre vonult. Mintha én már ott sem lennék.
Alig beszélt az illetővel 10 másodpercet, majd lerakta.

-Bocsáss meg! Most mennem kell.-már távolodott el tőlem mikor vissza kiabált.-De örülök hogy megismerhettelek!

Mikor haza értem, anyu és Bess nénikém már vacsoráztak.

-Szia kincsem, hazaértél? Már aggódtunk!

-Igen. Bocsi..Harry-vel voltam a tónál. Öhm..Jó étvágyat!

-Bocsánat hogy nem vártunk meg!-szólt anya.

-Harry-vel? Naés ő hol van?-kérdezte aggódva Bess néni.

-Nem tudom ..Kapott egy hívást, majd elviharzott.

-Jaaj ez a fiú..csak nehogy bajba keveredjen.-motyogta nénikém kicsit idegesen.

-Már nagy gyerek!-tudja mit csinál.-anyu nyugtatgatta.

-Ne félj, nem lesz baj Bess! Viszont én most megyek aludni, túl fáradt vagyok. Sziasztok, jó éjszakát.

Még nyomtam egy puszit mindegyikőjük arcára, majd felmentem a szobámba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába, majd bebújtam a meleg paplan alá.
Pár perc forgolódás után el is aludtam.

2. Rész -Az első találkozás

*másnap*

Kora reggel van még, de nagy örömömre hamarosan megérkezünk Bess-hez.
Mikor a házhoz értünk meglepődtem. Egy gyönyörű, számomra kastély szerű építmény előtt álltunk meg, mit legalább 2 perc lélegzetvétel nélkül bámultam a kocsi előtt állva míg anyu kipakolt. 
Nemsokára örömteli kiabálás kíséretében a házból kirontott egy magas, mégis telt, szőke hajú nő. Tudtam hogy csak Bess nénikém lehet az. Hisz megtévesztés nélkül hasonlított anyára.

-Loren, Yvett!..De örülök hogy láthatlak titeket!-kiabálta, miközben a nyakunkba ugrott.

 Anyuval együtt sikítozva ugráltak egymás karjaiban. Látszott rajtuk hogy szeretik egymást még az idő elmúltával is, mintha csak az oviban lennének.

Majd Bess oda ugrott hozzám is és ugyanilyen lelkesedéssel engem is köszöntött.

Én nem tudtam mást mondani mint hogy "szia". A szavak valahogy megint nem ömlöttek belőlem, ahogy máskor sem. Nem tudtam mit mondjak.
 Bess csak megsimogatta az arcom, rám mosolygott és visszament anyuhoz beszélgetni.

Miközben még mindig a ház előtt álltunk, én a 'kastéllyal' háttal a kertet csodáltam, majd sóhajtottam egyet a kimerültségtől .

Ijedtemben megugrottam egy kicsit..Egy mély rekedtes, mégis gyönyörű hang szólalt meg a hátam mögül.

-Csak nem elfáradtál az úton?-kuncogva kérdezte az idegen férfi hang.

Hátrafordultam. A nap a szemembe sütött, de igéző zöld szemei csak úgy csillogtak a fényben.

-Szia! Hát te kivagy?-kérdeztem iedten.

Bess néni közbeszólt.
-Látom már megismerkedtetek!-vigyorgott mikor a mondat elhagyta száját.-Ő a nevelt fiam, Harry!

A nap már nem sütött a szemembe. Ránéztem a fiúra, s göndör fürtjeit a szél túrta.

-Szia, a nevem Harry. Nagyon örülök!-majd rám mosolygott,mitől rabja lettem.

-Sz-szia..-nyögtem ki remegő hanggal.

-Naés?! Neved nincs?-tette fel a kérdést újra kicsit megnevettetve magát.

-Loren!-mondtam magabiztosan.

-Hmm..nagyon szép név, mint a tulajdonosa!-hozott zavarba előre megfontolt szándékkal.

Talán túlságosan is elvörösödtem. Nem is csoda, hisz nem minden nap bókolnak nekem ilyen helyes, göndör fürtös fiúk.
Ő csak elmosolyodott, tudva hogy sikerült zavarba hoznia. Gödröcskéi ismét megmutatkoztak.

Bess nénikém újra csak közbeszólt.

-Harry! Kérlek vezesd körbe Lorent!

-Máris!-mosolygott-Gyere, sétáljunk egyet.

Én nagy nehezen felkaptam a bőröndöm, de Harry nem engedte hogy vigyem. Udvarias volt. Én csak szótlanul követtem.

Mikor a házhoz értünk, férfihoz illően kinyitotta nekem az ajtót. Egy darabig csak álltam ott egy helyben.. vártam hogy Harry bemenjen. Aztán észbe kaptam. 

-Köszi!-mondtam szerényen majd bementem.

A szám tátva maradt. Gyönyörű volt minden. Kristály csillár, drága festmények a falon mindenütt.. szobrok, gyönyörűen díszített vázák. Látszott a lakáson hogy a rokonaim nem valami szegények.

Harry már a lépcsőn volt. Engem várt.
Utánna indultam. A lépcsőn habár vigyázva szaladtam fölfele, megbotlottam.

Nagy szerencsémre Harry elkapott.

-Nem tudsz jobban figyelni? Jobban is vigyázhatnál magadra!-mondta aggódva, kezében tartva engem.

  Mélyen a szemembe nézett, gyönyörű zöld szemeitől elámultam. Zavarba jöttem. Úgy viselkedett mintha aggódna értem. Pedig még csak pár perce ismerjük egymást.

Felértünk a szobába, ahol most egy ideig én fogok lakni. Harry kedves volt és segített kipakolni.

-Hé! Nincs kedved velem eljönni valahová? A ház mögött nem messze van egy kis tó.-kérdezte Harry kicsit izgatottan.

-Na és mi olyan élvezetes abban ha kimegyek veled a tóhoz? Kicsit fáj még a lábam.

-Az hogy velem lehetsz!-rám kacsintott.

Kicsit megint zavarba jöttem. Bár gondoltam rá hogy csak viccelődik.

-Nem is tudom. Csábító ajánlat. Lezuhanyzok, utánna megkereslek. Úgy jó lesz?

Harry gödröcskéi újra megjelentek. Csak bólintott egyet, majd kiment a szobából.

1. Rész

Kora reggel volt. Kitápázkodtam az ágyamból, elhúztam az ablakomon a függönyt. Ahogy a napfény beáradt a szobámba szemem hunyorításra késztetett.
Lassan elkezdtem a reggeli rutint..felöltöztem, fogat mostam, a sminket kivételesen kihagytam, felkötöttem a hajam és a szobámból elindultam a lépcsőn le a nappali felé. Anya már ott várt izgatottan. Nem tudtam mi van vele, de őszintén nem is nagyon érdekelt mert az esti olvasástól kimerültem és nem sok mindenhez volt kedvem. Egy halk "szia"-val oda köszöntem neki és mentem tovább a konyha felé. Ő követett, de én nem nagyon foglalkoztam vele. Csak elő vettem a müzlit, rá öntöttem a tejet és az asztalnál ülve elkezdtem jóízűen majszolni. Viszont anyu folytonos mosolygása egyre jobban zavart így rákérdeztem.

-Mond!..Neked mégis mi a bajod?-kíváncsian és kicsit szemtelenül kérdeztem.

-Lányom! Kicsit több tisztelettel.-mondta mérgesen de még mindig vigyorogva, majd válaszolt.-Holnap elutazunk!

-Mi?..Mégis hová?-kérdezősködtem, habár nem nagyon volt mi ide kötött volna.-És mennyi időre?

-A nagynénédhez, Bess-hez! Egy kis faluban lakik innen körübelül 50km-re.-vigyorgott.-Csak pár napra!

-Rendben, felőlem mehetünk.-mondtam sóhajtva majd majd lassú léptekkel vissza topogtam a szobámba.

Miközben pakoltam a bőrőndömbe azon tanakodtam hogy milyen furcsa lessz találkozni Bess-el . Hiszen azelőtt még sosem láttam.
Miután bepakoltam és leszállt az éj, fáradtan zuhantam be az ágyba várva a holnapot.

Prológus

Loren vagyok. Egy átlagos lány a sok közül. 19 éves és leérettségizett, melyre büszke is vagyok.
Őszintén megvallva kicsit félősnek mondhatom magam,kiskoromban sok rossz dolgon átmentem miken egy kislánynak nem kellett volna. Robert, az apukám mikor 3 éves lehettem megtámadta anyut,részeg volt. Összevesztek, és végül elhagyott minket. Egyke voltam, de így még jobban egyedül éreztem magam. Nincs legjobb barátom, ember kiben feltétel nélkül megbízhatnék. Nincs, és nem is volt olyan fiú az életemben ki őszintén szeretett volna.
Volt már olyan személy, ki felé érzelmeket tápláltam de mind hiába. 
Sokszor bántottak már meg. Ezért is nehéz más emberek előtt megnyílnom. Viszont el lehet érni nálam dolgokat, ha valaki mélyebbre ásna.