*másnap*
Kora reggel van még, de nagy örömömre hamarosan megérkezünk Bess-hez.
Mikor a házhoz értünk meglepődtem. Egy gyönyörű, számomra kastély szerű építmény előtt álltunk meg, mit legalább 2 perc lélegzetvétel nélkül bámultam a kocsi előtt állva míg anyu kipakolt.
Nemsokára örömteli kiabálás kíséretében a házból kirontott egy magas, mégis telt, szőke hajú nő. Tudtam hogy csak Bess nénikém lehet az. Hisz megtévesztés nélkül hasonlított anyára.
-Loren, Yvett!..De örülök hogy láthatlak titeket!-kiabálta, miközben a nyakunkba ugrott.
Anyuval együtt sikítozva ugráltak egymás karjaiban. Látszott rajtuk hogy szeretik egymást még az idő elmúltával is, mintha csak az oviban lennének.
Majd Bess oda ugrott hozzám is és ugyanilyen lelkesedéssel engem is köszöntött.
Én nem tudtam mást mondani mint hogy "szia". A szavak valahogy megint nem ömlöttek belőlem, ahogy máskor sem. Nem tudtam mit mondjak.
Bess csak megsimogatta az arcom, rám mosolygott és visszament anyuhoz beszélgetni.
Miközben még mindig a ház előtt álltunk, én a 'kastéllyal' háttal a kertet csodáltam, majd sóhajtottam egyet a kimerültségtől .
Ijedtemben megugrottam egy kicsit..Egy mély rekedtes, mégis gyönyörű hang szólalt meg a hátam mögül.
-Csak nem elfáradtál az úton?-kuncogva kérdezte az idegen férfi hang.
Hátrafordultam. A nap a szemembe sütött, de igéző zöld szemei csak úgy csillogtak a fényben.
-Szia! Hát te kivagy?-kérdeztem iedten.
Bess néni közbeszólt.
-Látom már megismerkedtetek!-vigyorgott mikor a mondat elhagyta száját.-Ő a nevelt fiam, Harry!
A nap már nem sütött a szemembe. Ránéztem a fiúra, s göndör fürtjeit a szél túrta.
-Szia, a nevem Harry. Nagyon örülök!-majd rám mosolygott,mitől rabja lettem.
-Sz-szia..-nyögtem ki remegő hanggal.
-Naés?! Neved nincs?-tette fel a kérdést újra kicsit megnevettetve magát.
-Loren!-mondtam magabiztosan.
-Hmm..nagyon szép név, mint a tulajdonosa!-hozott zavarba előre megfontolt szándékkal.
Talán túlságosan is elvörösödtem. Nem is csoda, hisz nem minden nap bókolnak nekem ilyen helyes, göndör fürtös fiúk.
Ő csak elmosolyodott, tudva hogy sikerült zavarba hoznia. Gödröcskéi ismét megmutatkoztak.
Bess nénikém újra csak közbeszólt.
-Harry! Kérlek vezesd körbe Lorent!
-Máris!-mosolygott-Gyere, sétáljunk egyet.
Én nagy nehezen felkaptam a bőröndöm, de Harry nem engedte hogy vigyem. Udvarias volt. Én csak szótlanul követtem.
Mikor a házhoz értünk, férfihoz illően kinyitotta nekem az ajtót. Egy darabig csak álltam ott egy helyben.. vártam hogy Harry bemenjen. Aztán észbe kaptam.
-Köszi!-mondtam szerényen majd bementem.
A szám tátva maradt. Gyönyörű volt minden. Kristály csillár, drága festmények a falon mindenütt.. szobrok, gyönyörűen díszített vázák. Látszott a lakáson hogy a rokonaim nem valami szegények.
Harry már a lépcsőn volt. Engem várt.
Utánna indultam. A lépcsőn habár vigyázva szaladtam fölfele, megbotlottam.
Nagy szerencsémre Harry elkapott.
-Nem tudsz jobban figyelni? Jobban is vigyázhatnál magadra!-mondta aggódva, kezében tartva engem.
Mélyen a szemembe nézett, gyönyörű zöld szemeitől elámultam. Zavarba jöttem. Úgy viselkedett mintha aggódna értem. Pedig még csak pár perce ismerjük egymást.
Felértünk a szobába, ahol most egy ideig én fogok lakni. Harry kedves volt és segített kipakolni.
-Hé! Nincs kedved velem eljönni valahová? A ház mögött nem messze van egy kis tó.-kérdezte Harry kicsit izgatottan.
-Na és mi olyan élvezetes abban ha kimegyek veled a tóhoz? Kicsit fáj még a lábam.
-Az hogy velem lehetsz!-rám kacsintott.
Kicsit megint zavarba jöttem. Bár gondoltam rá hogy csak viccelődik.
-Nem is tudom. Csábító ajánlat. Lezuhanyzok, utánna megkereslek. Úgy jó lesz?
Harry gödröcskéi újra megjelentek. Csak bólintott egyet, majd kiment a szobából.
