Mikor végeztem a tusolással már tudtam hogy nem tudok nemet mondani Harry-nek.
Tudtam hogy jól kell kinéznem ezért egy laza konty helyett most inkább kivasaltam a hajam. Fölvettem a kedvenc farmerom, egy hozzáillő pólót, visszafogottan kisminkeltem magam, majd elindultam a szobából.
Harry a nappaliban várakozott a fotelben ülve.
-Ooh..most már tudom mi tartott ennyi ideig.-végig nézett rajtam.
-Bocsi, ha sokáig kellett várnod rám.
-Semmi gond! Megérte.-vigyorgott.
Megint csak elpirultam, habár nem tudtam hogy bókjait komolyan gondolja-e.
Már majdnem a tóhoz értünk mikor Harry megállított.
-Várj csak!-megfogta a kezem.
Ijedten elhúzódtam tőle.
-Ne félj! Nem harapok.-újra kezemért nyúlt.-Most csukd be a szemed!
Én habár félve, de azt tettem amit mondott.
-Oké..most gyere velem!-utasított arra hogy vakon kövessem.
Erősen izmos felkarjába kapaszkodva követtem lépteit.
-Megérkeztünk. Most már kinyithatod!
Mikor kinyitottam a szemem, a lélegzetem is elállt. Ahogy a lenyugvó nap fényáradata vissza tükröződött a víz felszínén, leírhatatlan volt.
Harry-re pillantottam. Zöld szemei most még jobban ragyogtak a fényben.
-Gyönyörű, nem igaz?
-Igen. Elképesztő! -válaszoltam.
-Úgy mint te!-mondta, miközben bámulta a hömpölygő víz rengetegét.
-Tessék?-úgy tettem mint ha nem hallottam volna.
-Semmi...-mondta kicsit elkeseredve, mintha bántaná a dolog.-Naés..az világos hogy Bess unoka húga vagy, de mást nem nagyon tudok még rólad.
-Mit szeretnél tudni?
-Bármit.-vigyorgott.
-Háát..nem is tudom mit meséljek.-válaszoltam félénken.-Anyával egyedül élünk egy jó ideje. Kicsit feszült a viszonyunk, de nagyon szeretem. Rá eddig mindig számíthattam.
Szerencsére még nem voltak olyan kínos fiú ügyeim, amit nem mondhattam volna el neki.-viccelődtem.
-Naés nem kínos fiú ügyek? Mesélj valami izgalmasat!-kacsintott.
-Bármire is célzol még nem voltam fiúval..sehogy.
-Ne mond!-játékosan lökött meg enyhén a vállával.
-De..-sóhajtottam kicsit idegesen.
-Nem olyan lánynak látszol.-mosolygott.
-Mért?
-Hát..Nehéz elhinni hogy egy ilyen szép lánynak még nem volt barátja.-arcáról nem lehetett leolvasni hogy komolyan gondolja-e.
-Ne hülyéskedj!-lábammal a földet kajtattam.
-Komolyan gondoltam. És...-mondatát félbe szakította az éles hangon csörgő telefonja.
"Háló?" Már csak ennyit hallottam. Idegesen félre vonult. Mintha én már ott sem lennék.
Alig beszélt az illetővel 10 másodpercet, majd lerakta.
-Bocsáss meg! Most mennem kell.-már távolodott el tőlem mikor vissza kiabált.-De örülök hogy megismerhettelek!
Mikor haza értem, anyu és Bess nénikém már vacsoráztak.
-Szia kincsem, hazaértél? Már aggódtunk!
-Igen. Bocsi..Harry-vel voltam a tónál. Öhm..Jó étvágyat!
-Bocsánat hogy nem vártunk meg!-szólt anya.
-Harry-vel? Naés ő hol van?-kérdezte aggódva Bess néni.
-Nem tudom ..Kapott egy hívást, majd elviharzott.
-Jaaj ez a fiú..csak nehogy bajba keveredjen.-motyogta nénikém kicsit idegesen.
-Már nagy gyerek!-tudja mit csinál.-anyu nyugtatgatta.
-Ne félj, nem lesz baj Bess! Viszont én most megyek aludni, túl fáradt vagyok. Sziasztok, jó éjszakát.
Még nyomtam egy puszit mindegyikőjük arcára, majd felmentem a szobámba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába, majd bebújtam a meleg paplan alá.
Pár perc forgolódás után el is aludtam.
