*másnap*
Kopogtatásra ébredtem. Nagy nehezen ki tápászkodtam az ágyból, majd ajtót nyitottam.
-Jó reggelt drágám. Jól aludtál?-szólt anyu, fáradt hangon.
-Igen, köszi. Naés mi ilyen fontos, még csak 7 óra.
-Bess-el elmegyünk bevásárolni, csak szólni akartam róla. De Harry itthon lesz!-mosolygott.
-Oké, menjetek csak!
Nyomott egy puszit az arcomra, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Még pár percre vissza feküdtem, majd elkezdtem át öltözni.
Újra kopogtatás hallatszott.
Harry hangját hallottam az ajtó mögül.
-Hahó! Bemehetek?
-Ne! Várj egy pillanatot!-kiáltottam kétségbeesetten, még fehérneműben voltam.
-Oh..Bocsánat! Csak szólni akartam hogy készítettem neked is reggelit.
-Nagyon köszönöm! Mindjárt megyek!-elmosolyodtam.
Hallottam ahogy léptei egyre halkulnak.
Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajam, majd lementem a konyhába.
Harry valami oknál fogva már nem volt ott.
Leültem az asztalhoz és megbizonyosodtam róla hogy tud főzni. Legalább is a tükör tojáshoz és a szalonna sütéshez ért.
Jó étvággyal majszoltam a reggelit, mikor meghallottam hogy egy ajtó kinyílik, majd becsukódik. Azt gondoltam csak anyuék jöttek meg, így nem nagyon foglalkoztam vele, csak tovább ettem.
Egy rekedtes hang megszólalt a hátam mögül. Tudtam hogy Harry az.
-Na? Ízlik a reggeli?
Nagy lendülettel hátra fordultam, készülve a válasz adáshoz.
De a lélegzetem is elállt. Harry-n csupán egy nedves törülköző díszelgett. Kicsit feltűnően, tátott szájjal néztem végig rajta. Kidolgozott testét tetoválások díszítették, mitől még szexibbnek tűnt. Vizes, göndör fürtjei homlokán lógtak, miket egy mozdulattal feje tetejére túrt. Számára kínosnak találtam hogy ilyen feltűnően bámulom, így nyeltem egy nagyot, majd megszólaltam.
-Öhm..Igen, nagyon ízlik. Köszönöm!
Kicsit elpirultan, vigyorogva szólt hozzám.
-Nos, annak örülök! Viszont ha nem bánod én most elmegyek fölöltözni. De nehogy elmenj, terveim vannak!-kacsintott.
Nem tudtam mit tervez, de izgatottan vártam.
Én is elmentem készülődni. Mivel gondoltam elmegyünk valahová, átöltöztem, kisminkeltem magam, majd lementem a nappaliba.
Harry ismét megelőzött.
-Elkészültél?
-Igen!-válaszoltam.
-Nos, akkor induljunk.
Még alig hogy kiértünk az ajtón, én kérdezősködni kezdtem.
-Gyalog megyünk? És hova is indulunk pontosan?
-Öhm..Nem mondom meg hova. Éés.. azzal!-rámutatott egy fekete motorra.
Én ijedten néztem vissza a fiúra, ki épp arra akart rávenni hogy üljek rá egy ilyen veszélyes járműre.
-Nyugi! Én vezetek!-viccelődött, s már a motoron ülve legyintett kezével hogy üljek mögé.
Visszakozva, de lassan oda sétáltam. Vetettem félve Harry-re egy pillantást.
-Nyugi! Vigyázok rád!-megnyugtatóan mosolygott rám.
-Najó! De ígérd meg hogy lassan mész!
Habár féltem, de végül felültem mellé, izmos testét átkaroltam, ő még vetett rám egy pillantást hogy minden rendben van-e, majd elindultunk. Úgy éreztem megbízhatok benne. Betartotta szavát és lassan hajtott. Talán túl lassan. Közelebb hajoltam hozzá, göndör fürtjei csikizték az arcom. De nagy nehezen kinyögtem mit szerettem volna.
-Nem hajtanál kicsit gyorsabban?
-Már nem félsz?-kérdezett.
Egy motoron ülve való száguldástól talán még kevésbé féltem, mint megmondani neki hogy már ennyi idő eltelte után biztonságban érzem magam mellette. Féltem reakciójától. Na meg merszem sem volt hozzá.
Játékosan megráztam a fejem, jelezve a nemleges választ.
Harry tényleg belehúzott. Félve kapaszkodtam belé még erősebben, pólójába markolva.
Habár háttal volt nekem, én mégis éreztem hogy rajtam, legalább is ijedt reakciómon vigyorog.
Körülbelül 5 perc elteltével a jármű lelassult, s a motorja hangos zúgása is alábbhagyott.
-Megérkeztünk!-szólt hozzám.
Kicsit ügyetlenül leszálltam a motorról, és körbe néztem. Egy hosszú sétáló utcában voltunk tele standokkal. Talán épp karnevál van.
-Tudod kiskorom óta sokat járok ide. mindig jobb kedvem lesz ha itt vagyok.
-Szóval ezek a standok mindig itt vannak?-kérdeztem meglepődve.
-Dehogy! csak hétvégenként. Sok a turista. Viszont a sátrak mögött van valami amit majd szeretnék megmutatni. De előbb..
Harry megszorította kezem, és maga után rántott sietve.
Én sikítottam egyet, de ő mintha meg sem hallotta volna rohant tovább míg oda nem értünk az egyik standhoz. Tele volt édességekkel.
Talán mindenből vettünk egy kicsit. Mindkettőnk kezében volt egy édességekkel teli papírzacskó. Harry rögtön elkezdett falatozni.
-Olyan vagy mint egy gyerek!-viccelődtem.
-Te nem szeretsz az lenni?-vonta meg a vállát.
-A mai világban inkább próbálok komoly lenni.
-Megértem.-bólintott.-De egy gyerek is lehet komoly!-vigyorgott.
Harry hirtelen sietni kezdett. Majd futni. Én csak rohantam utána, de ő egyre gyorsabban szedte lábait.
Majd egy pillanatra hátra fordult, és kiabálni kezdett.
-Úgysem érsz utol!-dugta ki nyelvét.
Belementem a játékba. Vissza kiabáltam.
-Úgy gondolod?
Még gyorsabban szaladtam. De ő hirtelen megállt egy mérleghintánál, kiabálva hogy
"én nyertem!".
Mire oda értem ő már lehuppant a libikóka egyik ülőkéjére.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-néztem rá kérdően.
-Most mért? Jó móka!
Csak jóízűen nevettem egyet.
-Ne nevess! Inkább gyere!-játékosan fejével a hinta másik végére mutatott.
Végül engedtem kérésének.
-Nem kérsz ilyet?-felém tartotta édességes zacskóját.
-De!-érte nyúltam.
A gond csak az volt hogy elég messze voltunk egymástól a mérleghintán ülve. Egymás felé nyúltunk, még végeredményként mindketten a földre zuhantunk.
Harry rögtön talpra állt és segítségemre sietett. A kezét nyújtotta, de én nagy vigyorral az arcomon a földre rántottam. A porban feküdtünk egymás mellett hangosan nevetve, mit sem sejtve hogy a körülöttünk lévő emberek minket néznek.
